Június volt. Egy magas, szőke férfi állt a tengerparton. Hosszú hajával pajkosan játszott a lágy esti szellő, ő azonban szomorúan kémlelte a mélykék eget.

- A csillagok ma este is sírni fognak - suttogta, és egy könnycsepp csillant meg az arcán.

Naruto aznap elég furán érezte magát. Nemcsak, hogy Sakura egyáltalán ránézett (!), még furcsa dolgok is történtek aznap. Először is, Sasuke úgy viselkedett, mint egy gavallér. Sakura körül úgy mászkált, mint egy bűzösborz. Jó értelemben. Ugyanis Sasuke valósággal udvarolt Sakuranak. A lány viszont nem vette észre!!! A többiek is furán viselkedtek. Naruto mindezek előtt értetlenül állt. Egyedül ő viselkedett normálisan. Épp a történteken gondolkozva haladt a főutcán, amikor Sakura kiugrott a közeli bokorból. Az arca kipirult volt, a szeme csillogott...

- Naruto... - szólt Sakura mézesmázos galambocskám-hangon. - Ugye szeretsz???

Naruto megdermedt. Hogy mi? Sakura ilyet kérdezett? De nem tudott tovább ezen morfondírozni, mert a lány hirtelen a nyakába vetette magát. Főhősünk próbált kiszabadulni, de valahogy nem ment. Végül nagy nehezen kivonta magát a karjaiból, és rohant, mint a nyúl. "Mit csináltam? Itt volt a lehetőség! Nem, mégsem... Sakura most nem önmaga. Bűn lett volna hagynom ezt az egészet" - gondolta.

- Vissza kell őket térítenem! - szólt Naruto, és felragadott egy nagy husángot. - Most megkapod, Sasuke. - kontrázott rá egy csillogós vigyorral. Mikor odaért Sasukéhez, jól elkezdte püfölni. Sasuke meg dehogy ütött vissza! Vonyítva rohant, mint egy kiskutya. De rendesen továbbra sem viselkedett. Egészen estig kergette főhösünk Sasuket, míg figyelmes nem lett valamire. Az égből fényes esőcseppek estek, és egy szívbemarkolóan fájdalmas, mégis gyönyörű dalt lehetett hallani. Naruto kerekre nyílt szemekkel nézte a cseppeket, és hallgatta a dalt. Egyszercsak éles fájdalom nyilallt minden tagjába. Összerogyott. Hatalmas fájdalmat érzett a szíve környékén, azt hitte, ott helyben belehal. Ám a dal egy pillanatra abbamaradt. Egy ezüstös fényben ragyogó, csodaszép lányt, látott leszállni az égből. Naruto nem bírta tovább. Elvesztette az eszméletét.

- Hol vagyok? Mi ez... ki volt az a lány... - főhősünk barátai és ismerősei arcát látta maga előtt. Hirtelen elkerekedett a szeme és ki akart ugrani az ágyból, de lefogták. - Mi történt???!!! - Tsunade Narutohoz hajolt, és megnézte, lázas-e.

- Menjetek ki kicsit. - szólt a többiekhez Tsunade, mire mindenki kiment. - Naruto. Örülhetsz, hogy nem haltál meg. Egyenesen belekerültél egy csillagesőbe.

- Mi az a csillageső?

- Azt még mi sem tudjuk pontosan. Csak azt, hogy aki belekerül, hatalmas lelki fájdalom járja át, amitől könnyen megőrülhet vagy meghalhat. Te pont belekerültél... És kibírtad. Ez bizonyítja, hogy szilárd, sokmindent kibíró egyéniséged van.

Naruto ezt nem vette volna annyira biztosra, úgy érezte, hogy csak azért menekült meg, mert a démon róka benne van.

- És a többiek? Mért viselkedtek olyan furcsán egész nap?

- Nos, ha a csillageső közeleg, sok ember szervezete ezt érzékeli, és kissé negatív hatást vált ki... De ez elmúlik az eső végeztével. De most sokkal fontosabb, hogy pihenj egy kicsit. - Tsunade ellenkezést nem tűrően visszagyömöszölte Narutot az ágyba, a feje búbjáig ráhúzta a takarót, majd kiment. Amint látótávolságon kívül ért, mindenki rohant be a beteghez.

- Jaaj, Naruto, ugye nem viselkedtem furcsán??? - kérdezte Sakura kismacska-hangon.

- Ha belegondolok, hogy majdnem megcsókoltál, azt mondhatom: sose viselkednél így a valóságban.

Sakura fülig pirult. Mindenki vihogott a tenyerébe, még Sasuke is.

- Sasuke, te csak ne röhögj, úgy rohantál Sakura után, mint a róka a csirke után.. aztán hogy megkergettelek!!! - vigyorgott Naruto.

Sasuke feje vörös lett, de nem a pirulástól, hanem a méregtől.

- ÉS AKKOR?! AKKOR NEM VOLTAM MAGAMNÁL!!! - dühöngött Sasuke, nyált fröcskölve a körülötte állókra.

Mindenki teli torokból röhögött...

Amíg Naruto el nem sorolta, hogy ők mit csináltak. A végén már mindenki saját magát röhögte ki, Sasuket kivéve, aki füstölgött (szó szerint, fekete haja, vörös feje, úgy nézett ki, mint egy máglya). Végül mindenki hazatért, Naruto pedig végre ki tudta pihenni a fájdalmakat.

Folyt. köv.!